Először Álomvilágban 2/1

Najó, nem birom ki, engem "érdekel" a folytatás, úgyhogy most tovább is írom, akkor is ha még senki sem olvasta (sajnos) az első bejegyzést sem...( kivéve High Monster, akinek nagyon köszönöm <3) De remélem majd valaki (sok valaki) megtalálja a blogomat és esetleg el is olvassa a történetet. Igazán hálás lennék, de addig írok magamnak fejezeteket :)


Őszintén fogalmam sincs mennyit aludhattam, de nem hiszem, hogy sokat, amikor egy furcsa bizsergős érzés kerített hatalmába. Kinyitottam a szememet és azt hittem rosszul látok, ezért becsuktam és megdőrzsöltem a szemem. Biztos, hogy nem láthattam azt, amit láttam. Biztos optikai csalódás, vagymi. Újra kinyitottam a szemem, de ugyan az a látvány tárult elém. Ez nem lehet. Felülök és körbenézek. Nem. Nem, nem , nem. Ez nem lehet. Itt valami nincs rendben. Tuti, hogy csak álmodok. Megcsípem megam egyszer, kétszer, háromszor. Semmi. Felpofozom magam. Semmi. Még mindig itt vagyok. Itt... nem tudom, hogy hol. Jobban körülnézek és a látvány lélegzetelállító. Gyönyörű, smaragzöld fű, sokszínű és fajtájú virágok, fák, a távolban egy hegyvonulatot látok, nem messze egy folyót, melynek víztükréről visszaverődik a napfény és ahogy megfordulok ott van... ott van A vár. Egyszerűen nem hiszek a szememnek. Itt vagyok az álmomban... pizsamában. Ráadásul nem is akármilyen pizsim van, mert néha szeretem, ha vicces minta van rajta, mint most is, például egy bocis... Tehát, itt állok, vagyis még csak ülök az álmomban (?!), pizsamában (?!), fényes nappal egy középkori (?) angliai réten és lódobogást hallok. Várjunk, lovak?! Emberek jönnek, gyorsan el kell bújnom! Pár méterre tőlem van egy bokor, amibe most gyorsan beugrok. Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet, mert konkrétan felnyársaltam magam... Nem baj Rose, csak magadat adod. Jaj, nem vettek észre. Vagy mégis... Megálltak a bokortól pár méterre, ahol nem rég még én feküdtem. Az egyik lovas leszáll és körülnéz. Hű. Lovagi ruhában (bár lehet magasabb rangú is) van és szőkésbarna a haja és éppen felém tart... visszafolytom a lélegzetemet, de az ismeretlen a távolba néz mőgém.
 - Talán az erdőbe menekült! - szól a társainak és visszasétál a lovához., felszáll és továbbmennek.
Huh, ezt megúsztam. Felállok és elgondolkozok mit csinálhatok: 1. Ülök itt és várok, hogy valami történjen vagy 2. Elindulok és majd lesz valami. Najó, nem vagyok egy kalandor típus, de nem akarok itt maradni, úgyhogy elindulok a vár felé. Útbaesik az erdő is, amerre a lovagok mentek, de majd óvatos leszek.
Még mindig nem értem hogyan kerülhettem ide. Ez a hely csodálatos, de csak álomnak kellene lennie. Istenem, amióta az eszemet tudom erről a helyről álmodtam. A rét, az erdő a folyó és a vár. Bár kiskoromban még csak messziről "szemléltem" mostanában már láttam embereket is a faluban... és most ide kerültem. És még azt mondják, hogy az álmok nem válnak valóra...
Ahogy haladok az erdőben, egyre több emlékkép villan be régebbi álmaimból és néhány fa vagy bokor furcsán ismerős. Pár kilógó ág megtépázza a pizsim és amikor nem figyelek oda egy kiálló gyökérben felbukok és bezuhanok egy bokor alá. Épp időben, mert hirtelen lódobogást hallok és már meg is pillantom a lovagokat ismét.
 - Felség, talán már messze jár! - szól az egyik lovas a (mostmár látom, hogy barna szemű, és a megszólításból már biztos, hogy magasabb rangú) fiatalabb fiúnak, aki első "találkozásunkkor" is leszállt a lováról.
 - Jonathan herceg! Véleményem szerint vissza kellene fordulnunk, mielőtt besötétedik. - szól egy másik.
Szóval herceg. Ahogy látom nem lehet sokkal idősebb tőlem, max 1-2 évvel. Kifejezetten jóképű, pedig a történelemben szereplő hercegekre ez nem jellemző. Na mindegy.
Halk lépteket hallok a tőlem nem messze lévő bokorból és meg is pillantok egy férfit, aki éppen egy íjjat tart a kezében és célba veszi... a herceget?! Akkor a lovagok ez után a fickó után kutathattak! De ők nem látják! Jaj ne, így meg fogja ölni a herceget! Cselekednem kell! Szépen csendesen a férfi mögé lopózom és éppen amikor ellőné a nyilat ráugrom, így elvéti a célt és csak egy ártatlan fát talál el, de így legalább felfigyeltek a lovagok.
 - Kéne egy kis segítség! - kiabálom nekik, mert a férfi kezd magához térni.
A lovagok nem nagyon gondolkoznak, odasietnek hozzám és elfogják a bűnözőt. A herceg is követi őket.
 - Ez után már nem fog többet az életünkre törni, hajnalban bitófára kerül! Most pedig vigyétek a börtönbe! - szól a herceg.
Az egyik lovag elkapja a karomat.
 - Felség, és vele mi legyen? - kérdezi rám mutatva.
 - Engedd el! - parancsolja, majd hozzám fordul: - Szeretném megköszönni, hogy megmentetted az életemet. Ezt a férfit tegnap tartóztattuk le, mert a király életére tört, ma pedig megszökött. De te segítettél elfogni, ezért szeretném, ha velünk jönnél a kastélyba.
 - Hát nem is tudom. Igazából én nem vagyok ide valósi... - próbálkozom.
 - Nem? - lepődik meg a herceg - Az hogyan lehetne? Itt csak egy ország van. Vagy ami azt illeti... Kém vagy? Morgana küldött? - vált hangnemet, amitől kicsit megijedek, mert a kardját is előrántja és nekem szegezi.
 - Ne-nem, én-én csak... ide kerültem, azt sem tudom hol vagyok, még azt sem tudom te ki vagy!
Kijelentésemre a herceg döbbent arcot vág majd elneveti magát és elteszi a kardját.
 - Ez esetben engedd meg, hogy bemutatkozzak: én vagyok Jonathan herceg. Bár nem tudom hogyan lehetséges, hogy még nem hallottál rólam... , de ha már bemutatkozásnál tartunk... szabad megtudnom a neved? - kérdezi egy mosoly kíséretében.
 - A nevem Rosette, Rosette Freelove.
 - Igazán gyönyörű név. Még sosem hallottam a tiédhez foghatót. És, ha nem veszed tolakodásnak, a ruházatod sem túl gyakori errefelé. - és végignéz rajtam.
Követem a tekintetét és én is végignézek a piszkos és néhány helyen ki is szakadt pizsamámon egészen a szintén piszkos csupasz lábamig... na igen, természetesen nem szoktam papucsban aludni...
 - Nem szeretném, ha egy ilyen szépség, mint te itt bóklászna az erdőben ilyen rongyokban... - mutat a  "pizsimre" - Ezért ismét arra kérlek: tarts velünk a kastélyba, ahol személyesen gondoskodom arról, hogy mindened meglegyen amire szükséged van, kezdve egy fürdővel és egy új ruhával.
Mosolyog rám.  Nem tudom, hogy mit csináljak, mert itt sem akarok maradni, de... mondjuk Jonathan sem tűnik rossznak... és azt mondta, hogy fürdő és egy ruha...
 - Rendben, veletek tartok.
 - Részemről az öröm.
Ahogy a vár felé tartunk és szétnézek felismerem a tájat és a környéket, de így "élőben" még elképesztőbb, mint álmomban. És a vár... egyszerűen álomszép.